Magyar Nemezeti Galéria_hallgatói ötlepályázat_2010
pályázó csapat: Ávár Áron, Kántor Lilla
A város szívében, a Budai Várban helyet foglaló galéria 2005-ben bővült a Budavári Palota északi szárnyával (A), melynek feladata az időszakos kiállításoknak illetve alkalmi rendezvényeknek otthont biztosítani. Itt ismerkedhetünk új és érdekes tárlatokkal, vehetünk részt izgalmas eseményeken, programokon. Az épületrész a palota ütőerévé is válhatna.
Elhelyezkedése már kevésbé előnyös, a bejárathoz visszafordító kanyar vezet, utat mutató jelek nélkül. A cél, hogy az arra járó embereket megszólítsuk, becsalogassuk az épületbe, a látogatókat eligazítsuk és vezessük: a galériába és galériában való irányítás. Ennek érdekében már az épületen kívül tájékoztató elemeket helyeztünk el, az épületudvar felé vezető rámpa végében magas és figyelemkeltő fém transzparens jelzi az bejárat közeledtét. A kapun visszatérő elemként újabb jelzés, megérkeztünk.
A belső tér eddigi szétszórtságát egy egyértelmű felépítésű fogadóegységből szervezett térrendszer váltja fel. Itt a bejárati szakasz, mint vendégköszöntő és kiszolgáló zóna, zárt egységgé formálódik, alapja egy folyosó, mely egyenesen az információhoz vezet. Út közben a zárt sáv feloldódik, a kiteresedések a flexibilis boltot és ruhatárat szolgálják. Ezek a funkciók a hosszú szakaszt élettel töltik meg, a zárt falfelület pedig lehetőséget ad arra, hogy míg megérkezünk, tájékozódjunk, eligazodjunk. Az infófalon olvashatunk az épület és kiállítások felépítéséről, a galéria szolgáltatásairól.
Végigérve a tájékozódási szakaszon - a jegyvétel után - a tér kitágul, és az aula (sarka helyett) hosszú oldalán érünk egy nagy, átlátható térbe, az előcsarnokba.
Itt van az a pont, ahol a látogatók útja indul, eloszlik. Közvetlenül az előcsarnokból babamama szoba nyílik, valamint innen elérhető a vizes blokk és a függőleges közlekedés elemei - a felvonó és lépcső. Ezzel az aula tágas terét kiszélesítjük, a látványt nem bontja meg a régi, hatalmas szerkezet. Az aula így üres. Eddig is kihasználatlan volt, kerengője nem vezetett sehová. Célunk, hogy a látogatókat megmozgassuk, ugyanakkor időzésre késztessük, így a tér oldalain, sarkain ücsörgő, könyvolvasó teraszokat alakítottunk ki, az eddig csak lépcsőzésre használt terület most az emberek szétosztására, a tér betöltésére szolgál és csábít.
A kávézó is - félig nyitott térként - a raszterrács tető alatti hangulatos kiülővel bővül, míg belső terében zártabb ebédlősarok működik.
Az előadóterem hely szűke miatt az emeletre kerül, itt méltóbb, csendesebb, zártabb helyet találhat az időszakos kiállítás hosszú kanyargós helyisége mellett. Változatos használati módjainak megfelelően sokféleképp berendezhető, így egy székraktár szolgálja. Könnyen megközelíthető, hiszen a lépcső és felvonó is ide vezet.
A belső tér formálói olyan visszatérő elemek, mint a különböző helyiségek tájékoztató jelei – logók, és a galéria többi épületszárnyára is oly jellemző színek (bordó, vajszín, sárga) újfajta felhasználása.
Elhelyezkedése már kevésbé előnyös, a bejárathoz visszafordító kanyar vezet, utat mutató jelek nélkül. A cél, hogy az arra járó embereket megszólítsuk, becsalogassuk az épületbe, a látogatókat eligazítsuk és vezessük: a galériába és galériában való irányítás. Ennek érdekében már az épületen kívül tájékoztató elemeket helyeztünk el, az épületudvar felé vezető rámpa végében magas és figyelemkeltő fém transzparens jelzi az bejárat közeledtét. A kapun visszatérő elemként újabb jelzés, megérkeztünk.
A belső tér eddigi szétszórtságát egy egyértelmű felépítésű fogadóegységből szervezett térrendszer váltja fel. Itt a bejárati szakasz, mint vendégköszöntő és kiszolgáló zóna, zárt egységgé formálódik, alapja egy folyosó, mely egyenesen az információhoz vezet. Út közben a zárt sáv feloldódik, a kiteresedések a flexibilis boltot és ruhatárat szolgálják. Ezek a funkciók a hosszú szakaszt élettel töltik meg, a zárt falfelület pedig lehetőséget ad arra, hogy míg megérkezünk, tájékozódjunk, eligazodjunk. Az infófalon olvashatunk az épület és kiállítások felépítéséről, a galéria szolgáltatásairól.
Végigérve a tájékozódási szakaszon - a jegyvétel után - a tér kitágul, és az aula (sarka helyett) hosszú oldalán érünk egy nagy, átlátható térbe, az előcsarnokba.
Itt van az a pont, ahol a látogatók útja indul, eloszlik. Közvetlenül az előcsarnokból babamama szoba nyílik, valamint innen elérhető a vizes blokk és a függőleges közlekedés elemei - a felvonó és lépcső. Ezzel az aula tágas terét kiszélesítjük, a látványt nem bontja meg a régi, hatalmas szerkezet. Az aula így üres. Eddig is kihasználatlan volt, kerengője nem vezetett sehová. Célunk, hogy a látogatókat megmozgassuk, ugyanakkor időzésre késztessük, így a tér oldalain, sarkain ücsörgő, könyvolvasó teraszokat alakítottunk ki, az eddig csak lépcsőzésre használt terület most az emberek szétosztására, a tér betöltésére szolgál és csábít.
A kávézó is - félig nyitott térként - a raszterrács tető alatti hangulatos kiülővel bővül, míg belső terében zártabb ebédlősarok működik.
Az előadóterem hely szűke miatt az emeletre kerül, itt méltóbb, csendesebb, zártabb helyet találhat az időszakos kiállítás hosszú kanyargós helyisége mellett. Változatos használati módjainak megfelelően sokféleképp berendezhető, így egy székraktár szolgálja. Könnyen megközelíthető, hiszen a lépcső és felvonó is ide vezet.
A belső tér formálói olyan visszatérő elemek, mint a különböző helyiségek tájékoztató jelei – logók, és a galéria többi épületszárnyára is oly jellemző színek (bordó, vajszín, sárga) újfajta felhasználása.
Visegrádi Kórház térrehabilitációs pályázat_2009
téma: Térrehabilitáció, Visegrádi Kórház - hallgatói pályázat
pályázó csapat: Ávár Áron, Hajdú Anikó, Kántor Lilla
díjazott pályamű
"Meseterek"
Anita úgy értette nem belső tereket, hanem mesetereket tervezünk. Ennek az is oka lehet, hogy nagy figyelemmel voltunk a térformálásnál kicsikre, akik még nagyra nyitják szemüket színek és formák láttán, akik sírnak a kórház falai között, mert a színe és szaga már emlékezteti őket tűszúrásra és az egyedüllétre. A nyitott, gyermeklelkű felnőtteket is célba vettük ceruzánkkal, úgy mint az időseket is. Nálunk a rehabilitációs központ felüdülés szemnek, léleknek, sőt még az orrnak is. A hagyományos kórház szín és szag is ki van zárva innen, a színes felületek eper, alma és citromillatúak. Szobáink négyszemélyesek, segítve az ideális közösség, csapat kialakulását.
színek
Egy-egy ritmusban egy-egy szín uralkodik. Élénkre festi a fürdőblokkot, míg a szobában csupán körbefut és ráfolyik erre-arra. A folyosó egyhangúságát megtörve szalagként kifut a szín és körbeveszi a bent színes fürdőblokkokat és befolyik a pihenőlyukakba is. Harmonikus, nyugtató, hogy a fehér mellett csak egy színt engedünk be. Hosszas elemző munka előzi meg a megfelelő szín kiválasztását, több ezer Magyarországon élő alannyal végzett internetes kutatás során, akik szavazhatnak a legkellemesebb színre. Mi három emberre kiterjedő szemrevételezés során döntöttünk a tervben szereplő piros, sárga és zöld szín mellett. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy sokáig szívesen pihentetnénk szemünket ezeken a színeken.
pihenőlyukak
A folyosó folyosósságát enyhítendő térelemeket terveztünk, amelyek megbontják a hosszú és egyhangú szűk alagútszerűséget. Kórházban az egyik legrosszabb dolog folyosókon végigmenni. Sosem tudod hol csukódik rád egy ajtó és melyik ajtó mögött mi történik. A központban ilyesmi nem lehetséges. Az elemeink lyukak a falban, bennük puha anyaggal, ahová bele lehet ülni, feküdni, aludni, olvasni, vagy csupán kint lenni a szobából. Ezáltal a szobákon kívüli tér közösségi térré válik, anélkül, hogy bútorok akadályoznák a közlekedést. Ki nem szeretett gyerekkorában szekrénybe bebújni, vagy az iskolában a kabátosszekrényben lányokkal üldögélni és beszélgetni?
nyilak , jelek
Szerettünk volna sokat segíteni a sérült lakóknak, mindezt humorral fűszerezve és a meseterek gondolatkörön körbejárva. Nagy színes nyilak mutatnak rá olyan kulcsfontosságú pontokra, mint villanykapcsoló, állítanak meg minket, nehogy falnak ütközzünk, mutatják a földön a menekülés és a haza vezető út útvonalát. A láthatóságra és a egyszerűségre, érthetőségre helyeztük a hangsúlyt. Ezért nem keverjük a színeket és nem használunk sokféle színt.
bútorok
A szobában, akár a japán kapszulákban, variálható berendezést terveztünk, ami a játék része is egyben. Egy-egy fel-le csukható szék a szobában körbefutó színes blokk egy darabja. Ez a blokk magába foglalja a megannyi lámpát, gombot, polcot, fiókot. Ezzel a blokkal mozgásteret adunk, növeljük a tereket. A tervezett elemek hajtogathatóvá, csukogathatóvá teszik a szobákat, megadva az egyéni magánszféra kialakításának lehetőségét minden egyes lakónak, saját ízlése szerint.
pályázó csapat: Ávár Áron, Hajdú Anikó, Kántor Lilla
díjazott pályamű
"Meseterek"
Anita úgy értette nem belső tereket, hanem mesetereket tervezünk. Ennek az is oka lehet, hogy nagy figyelemmel voltunk a térformálásnál kicsikre, akik még nagyra nyitják szemüket színek és formák láttán, akik sírnak a kórház falai között, mert a színe és szaga már emlékezteti őket tűszúrásra és az egyedüllétre. A nyitott, gyermeklelkű felnőtteket is célba vettük ceruzánkkal, úgy mint az időseket is. Nálunk a rehabilitációs központ felüdülés szemnek, léleknek, sőt még az orrnak is. A hagyományos kórház szín és szag is ki van zárva innen, a színes felületek eper, alma és citromillatúak. Szobáink négyszemélyesek, segítve az ideális közösség, csapat kialakulását.
színek
Egy-egy ritmusban egy-egy szín uralkodik. Élénkre festi a fürdőblokkot, míg a szobában csupán körbefut és ráfolyik erre-arra. A folyosó egyhangúságát megtörve szalagként kifut a szín és körbeveszi a bent színes fürdőblokkokat és befolyik a pihenőlyukakba is. Harmonikus, nyugtató, hogy a fehér mellett csak egy színt engedünk be. Hosszas elemző munka előzi meg a megfelelő szín kiválasztását, több ezer Magyarországon élő alannyal végzett internetes kutatás során, akik szavazhatnak a legkellemesebb színre. Mi három emberre kiterjedő szemrevételezés során döntöttünk a tervben szereplő piros, sárga és zöld szín mellett. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy sokáig szívesen pihentetnénk szemünket ezeken a színeken.
pihenőlyukak
A folyosó folyosósságát enyhítendő térelemeket terveztünk, amelyek megbontják a hosszú és egyhangú szűk alagútszerűséget. Kórházban az egyik legrosszabb dolog folyosókon végigmenni. Sosem tudod hol csukódik rád egy ajtó és melyik ajtó mögött mi történik. A központban ilyesmi nem lehetséges. Az elemeink lyukak a falban, bennük puha anyaggal, ahová bele lehet ülni, feküdni, aludni, olvasni, vagy csupán kint lenni a szobából. Ezáltal a szobákon kívüli tér közösségi térré válik, anélkül, hogy bútorok akadályoznák a közlekedést. Ki nem szeretett gyerekkorában szekrénybe bebújni, vagy az iskolában a kabátosszekrényben lányokkal üldögélni és beszélgetni?
nyilak , jelek
Szerettünk volna sokat segíteni a sérült lakóknak, mindezt humorral fűszerezve és a meseterek gondolatkörön körbejárva. Nagy színes nyilak mutatnak rá olyan kulcsfontosságú pontokra, mint villanykapcsoló, állítanak meg minket, nehogy falnak ütközzünk, mutatják a földön a menekülés és a haza vezető út útvonalát. A láthatóságra és a egyszerűségre, érthetőségre helyeztük a hangsúlyt. Ezért nem keverjük a színeket és nem használunk sokféle színt.
bútorok
A szobában, akár a japán kapszulákban, variálható berendezést terveztünk, ami a játék része is egyben. Egy-egy fel-le csukható szék a szobában körbefutó színes blokk egy darabja. Ez a blokk magába foglalja a megannyi lámpát, gombot, polcot, fiókot. Ezzel a blokkal mozgásteret adunk, növeljük a tereket. A tervezett elemek hajtogathatóvá, csukogathatóvá teszik a szobákat, megadva az egyéni magánszféra kialakításának lehetőségét minden egyes lakónak, saját ízlése szerint.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)